A depressziós emberről nem mondod meg, hogy depressziós. Ő lesz az, aki - feltéve a pléhpofát - vidáman nevet veled, ő lesz az, aki mosolyog, még akkor is, ha belül kettészakad.

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a depressziósok a világba zengik a problémájuk; zenéket posztolnak, vagy olyanokat írnak ki a profiljukra, amik tükrözik a hangulatukat.
Főleg akkor, ha az egyén öngyilkosságot tervez. Egy olyan ember, aki tényleg komolyan gondoja az öngyilkosságot, soha nem fog erre utaló mondatokat tenni, mikor beszélget valakivel. Mivel pontosan tudja, hogy megpróbálnák őt lebeszélni erről. Márpedig ezt nem kockáztatja meg...

Azok az emberek, akik vagdosság az ereiket, majd mutogatják a sebeket, csak segítségért kiáltanak: "Hé, szia, itt vagyok, vegyél már észre! Bajom van, vedd már észre, hogy mennyire szomorú vagyok/mennyire egyedül vagyok!". De nem gondolják komolyan az öngyilkosságot. Vagy épp a szerelmük miatt csinálják: reménytelenül szerelmesek, és a másik nem hajlandó észrevenni őt, vagy nem akar vele kapcsolatot... vagy zsarolás. Mert véget ért egy kapcsolat, az egyik már nem akarja folytatni, a másik igen, és elkezdi zsarolni a régi párját, hogy ő felvágja az ereit, és öngyilkos lesz, ha a másik nem szereti viszont...
Szánalmas. Vagyis... értem az embereket, remekül együtt érzek az emberekkel, de én azt az elvet vallom, hogy midnenkinek meg kell tanulnia egyedül létezni. Egyedül élni. Egy kerek egész ember vagy te; nincs másik feled, nincs olyan, hogy két ember alkot egy egészt. Te, egymagad, is kerek, egész ember vagy. Meg kell tanulnod egyedül létezni, egyedül élni, jóban lenni önmagaddal. A másikat fenyegetni pedig, hogy kioltod a saját életed, ha ő nem szeret viszont... nos, az szánalmas és undorító dolog.

Mindegy, nem ezekről az emberekről akarok beszélni.

Ami miatt írom a posztot, hogy mennyire örültem 3 napja, mikor jött a tavasz, és sütött a nap.
Szeretem a napsütést. Ilyenkor virágzik minden (oké, még nem, mert március eleje van, de hóvirág is volt már kb. 1 hónapja :) ), a madarak csiripelnek, minden olyan szép és vidám. A tavasz (és a nyár) nagyban segít túllendülni a téli depresszión. A napfény segít.
Most márciusban, váltakoznak a szürkés napok, a napfényes napokkal... néha verőfényesen süt a nap, néha meg szürke minden. És furcsamód... néha szeretem, amikor szürkeség van. Miért?

    Kép forrása: Tibi atya - Facebook

*

Az utóbbi időben egyre inkább nyűg, hogy testem van. Elegem van...
Az embernek szinte minden, de MINDEN problémája abból fakad, hogy testben él. Lakni kell valahol (mert van egy tested), albérletet kell fizetni. Vagy ha saját lakásod is van, rezsit...
A tested etetni kell, pénzbe kerül. Szolgáltatásokat használ a mindennapi életben, mert van egy tested (mobiltelefon, internet). Egyedül talán a szerelmi dolog az, ami nem a testhez köthető... mármint egy része, a szex igen, de a másik szeretete az tényleg lélek szinten valósul meg. Talán ez az egy dolog nem köthető a testhez...

Más ember azon dilemmázik mennyire utálja a testét ezért és azért... "Túl nagy az orrom", "Túl kövér vagyok", "Kicsi a mellem..." félreértés ne essék. Én is utálok dolgokat magamban...
...de egy ideje már egyenesen azon töprengek, mennyire jó lenne test nélkül létezni.