Ebben a bejegyzésben egy olyan jelenségről szeretnék érni, melynek nem tudom a fogalmát (nem tudom, spirituális körökben hogy nevezik; sajnos hasonló élményről még nem olvastam; illetve hiába kérdeztem csoportokban, nem tudták a választ )
Néha - mostanság egyre gyakrabban - fordul elő, hogy ha délelőtt / délután szundikálok (mert éjjel rosszul aludtam), vagy meditációs zenébe belealszom, akkor a tudatom "ott marad". Kvázi: nem kapcsol ki az agyam.
Ott van a tudatom akkor is, mikor megjelennek az első álomképek, és szépen belesüppedek az "álom" állapotba, de nem érzékelem ezt álomnak, olyan mintha a valóság lenne.
(Valóság is, hiszen álmodás közben az asztrálsíkon vagyunk, és ugyanolyan valóság az, amit álmodunk, csak a lélek valósága. Amit az átlagember valóságnak hív, az a 3. dimenzió, az anyag valósága; ellentétben az asztrális síkkal, amit az ember álomnak hív (álmodás közben az asztrálsíkra megyünk át), az a léleknek a valósága. (Érzelmek, félelmek jönnek elő, álom formában.)
No, tehát néha, vagy gyakran, de előfordul, hogy nem kapcsol ki az agyam, és ott marad a tudatom álomban.
Ez MÁS, mint a tudatos álmodás.
Tudatos álmodás, avagy lucid dream: szánt szándékkal, azon vagyunk / dolgozunk, hogy álom állapot közben rájöjjünk, hogy álmodunk. A 3.dimenzióban (vagyis, ahogy az átlagember hívja: a valóságban) ún. valóságteszteket csinálunk, annak érdekében, hogy álom közben rájöjjünk, hogy álmodunk, és tudatunkra ébredve, utána átvegyük az irányítást az álom felett - mivel álom közben bármit el tudunk képzelni, megteremteni. Bármit csinálhatunk így: repülhetünk, varázsolhatunk, akármi, ami nem lehetséges fizikai keretek közt, itt a 3.dimenzióban. Ezért szeretik megtanulni ezt az emberek.
Ami nálam történik: véletlen (tökre nem így akarom) marad ott a tudatom, és a tudatom már az álom kezdetén is jelen van.
Miért nem jó, miért nem szeretem?
Egyrészt, nem fogsz pihenni. Ezt a tudatos álmodók is mondják: nem szeretnek minden éjjel tudatosan álmodni, ugyanis ilyenkor az ember nem pihen; dolgozik az agyad, nem kapcsol ki az agyad. Vagyis fáradt leszel, kb. mintha semmit nem pihennél. Ugyanez történik nálam. Mintha nem is aludtam volna, csak egy másik valóságban lettem volna, de nem történt pihenés.
Amúgy az álom minden egyes kis részletét képes vagyok megjegyezni, hisz' olyan, mintha a valóságban történnének az események, pl. a napom során.
Másrészt, körülöttem vannak entitások, több is, és minden egyes kis pusmogásukat, megjegyzésüket hallom, továbbá előszeretettel csesztetnek, vagy sértegetnek, ordítoznak a fülembe ebben az állapotban. Nem mindig, de elő szokott fordulni.
Át tudnám venni az irányítást az álom felett, viszont tisztában vagyok vele (ezt egyszerűen tudom, hogy így van, nem kellett olvasnom sehol), hogy ha elkezdem az álmot irányítani, akkor semmit sem fogok pihenni, és hullafáradtan - fáradtabban, mint ahogy lefeküdtem - fogok felkelni majd.
Múltkor olyasmi fordult elő, hogy egyszerre "érzékeltem" két valóságot. Jelen voltam az álomban, a tudatommal, de nem úgy, hogy tudatomra ébredtem, az álom kellős közepén, hanem benyomtam meditációs zenét, és észrevettem, hogy jelentek meg az első képek, majd hogy hogyan is kezdődött az álom pontosan.
Nálam az történt, hogy tudtam pisilni kell, majd fogtam magam, és szépen felkeltem a 3.dimenzióban a testemmel. Mintha egyszerre lettem volna álomban is, de egyszerre éreztem, hogy "hé, szia, van egy tested, azzal menj ki pisilni". Mintha egyszerre érzékeltem volna, mintha egyszerre lettem volna jelen a 3.dimenzióban is, és az asztrálsíkon is. Mintha mindkettőben ott lettem volna.
Feltételezem, amiatt van, hogy nem alszom elég mélyen.
Én alapból rossz alvó vagyok, így is gyógyteákat használok alváshoz, illetve egyéb készítményeket.
Ha valakinek van ötlete, hogy hívhatják ezt a jelenséget "szakszóval" ezoterikus körökben, ne tartsa magában :)